“anyukám egyszer azt mondta, tündér vagyok. ez az a szó, mellyel leginkább jellemezni tudna engem. csak úgy repkedek a világban, mint egy kis tündér, és az engem érő impulzusokat lelkem mélységes tavába engedem. ezek az impulzusok olyanok, mint az üveggolyók, amiket aztán kihalászok és belőlük lesznek a dalok. üveggolyókból meg lepkékből, akiket hálóval gyűjtöttem össze. úgy tekintenek egy dalomra vagy bármely kreatív alkotásomra, mint a gyermekemre. individuum ként. olyan nekem ez a "művésznek lenni” dolog, mintha én, a művész, csupán eszköz lennék, aki saját nézőpontján keresztül közvetít, valami egészen más helyről származó szépséget erre a világra, pont mint egy anya. “ -ajsa luna